Társaság a Közszolgálati Rádióért

 

A vasutas és a száncsekk

 

Eddig is tudtuk, hogy a Magyar Rádió jelenlegi vezetői minden olyan esetben, amikor egyáltalán kegyeskednek megnyilatkozni, kerülik az érthetőséget, súlyosan vétenek a legelemibb nyelvhelyességi szabályok ellen, és ha egy módjuk van rá, angol kifejezéseket használnak. Így történt ez a minap is, amikor a Népszabadság két munkatársa - Kelen Károly és Csider István Zoltán - próbált használható válaszokat kicsikarni Kerényi Györgyből, a Kossuth Rádió főszerkesztőjéből. (Sokkal keményebbnek kellene lennünk, Népszabadság, 2008. augusztus 23.) Akinek már volt alkalma Kerényi belső utasításait olvasni, nem lepődik meg azon, hogy a  kísérlet csaknem sikertelenül zárult.

Kerényi ebben a röpke interjúban is megmutatja, hogy tudja a tutit. Az újságot, folyóiratot például printmédiának nevezi. Aztán van szó a cikkben "újságíró által prezentált megjelenés"-ről - a prezentálás önmagában nem megjelenést jelent? Ám a legszebb mondat így hangzik: "Az úgynevezett soundcheck, vagyis a hangzás ellenőrzése folyamatosan működik."

Tekintsünk most el attól, hogy az ellenőrzés egy kicsit is igényes fogalmazásban nem "működhet": ellenőrzés vagy van, vagy nincs. Figyelmezzünk inkább Kerényi forradalmi értelmezésére, amely alapján a soundcheck a hangzás ellenőrzése.

Ez azért már valami! - gondolhatja az angolul nyilvánvalóan kiválóan értő Népszabadság-olvasó, és esetleg a Checkpoint Charlie-ra, a néhai Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin határán felállított, szigorú ellenőrzési pontra asszociál. Hogy valóban milyen alapos volt a Checkpoint Charlie-n az ellenőrzés, arra jó példa, amikor 20 évvel ezelőtt édesanyámmal érkeztünk meg a hírhedt határpontra Nyugat-Berlinből,  ám a derék NDK-s határőr csak egy levelet talált nálunk, mert nem vásároltunk semmit aznap. A levelet egy ismerősünk írta édesapámnak, s mert a határőr nem akart hinni a szemének, hogy egyetlen Commodore 64 sincs nálunk, megkérdezte, mi a neve az apámnak. Mondtam, hogy Endre. A határőr rögtön tudta, hogy lebuktatott minket, mert diadalittas arccal kérdezte, hogy akkor miért az a megszólítás, hogy "Lieber Bandi!"?

Szóval, valami ilyen nagyon komoly dolog lehet az a soundcheck is, ami tehát a Magyar Rádió vezetőinek diktatúrákat megszégyenítő éberségét jelzi - vélheti a Népszabadság világlátott olvasója. Hogy egy ilyen alapos kontroll mellett miként fordulhatott elő augusztus 12-én 18.05-kor, hogy Virányi Zsolt riportja Cseh Lászlóval közvetlenül egymás után kétszer hangzott el...  jó, tudjuk, a Checkpoint Charlie-n is sikerült átszökkennie egy Trabantból készített repülőgépnek.

Az immár az angol nyelvterületen is újítóként jelentkező Kerényi nyilván azért használta a soundchecket, mert csöppet egyszerű észjárással azt gondolta, hogy egy összetett szó értelme úgy jön ki, hogy az összetevők értelmét egymás után írjuk.

Az egyszerűség kedvéért vegyünk hát egy magyar példát; legyen ez a vasutas. Miként a soundcheck, úgy a vasutas is kéttagú összetett szó: vas+utas. Tehát a Kerényi-modell szerint ez a szó olyan utast jelöl, aki "vasba öltözött", mint József Attila egyik versében (Na, melyikben? - kérdezem Kerényitől) a munkásosztály. Persze, nem lepődnék meg azon sem, ha a Magyar Rádióban holnaptól valóban ebben az értelemben kezdenék használni az egyébként egészen mást jelentő szót.

Hasonlóképpen ment át jelentésváltozáson a soundcheck is. A szó két tagja (sound+check) külön-külön valóban hangzást és ellenőrzést jelent, az összetett szó - miként ezt a Magyar Rádió által 2008-ban megszüntetett hangmester-szakmunkásképző tanfolyam angol óráján tanítottuk - azonban NEM ezt jelenti.

De akkor mit?

A soundcheck-nek - mint csaknem valamennyi hangtechnikai angol kifejezésnek - van szabatos, közérthető magyar megfelelője. Ráadásul kettő is. Ez a két szó a hangbeállás és a hangzáspróba. A hangbeállás olyan folyamat, ami a műsor kezdete ELŐTT történik. Az a célja, hogy a műsor hallgatója szép, kellemes hangzású műsort kapjon. Jó hangzást elérni különösen nagy rock-koncertek előtt hatalmas - nem is ritkán sok-sok órás - feladat, de ha sikerül, akkor a közönség érzése (Kerényi kedvéért, a feeling) nagyon kellemes, a műsor vagy mű tartalmához illeszkedő érzés lesz. Hangbeállás az is, amikor például a diáksziget hangosságát állítják be úgy a fesztivál kezdete előtt, hogy a szigeten kívül már ne legyen zavaró a műsor.  Az utóbbi időben soundchecknek nevezik a számítógép hangkártyájának tesztelését a kártya beállítása (és nem a folyamatos használata) során. Még egy jópofa program is van hozzá.

De nemcsak a soundcheck félreértelmezése okán lehetünk dühösek. Mint a cikkben is szerepel, Kerényi 45 éves. Egy ilyen idős embertől, aki ráadásul egy nemzeti intézmény egyik vezetője, elsősorban nem az angol nyelv ismeretét várhatnánk el, hanem azt, hogy szinte mindenkinél jobban ismerje a magyar nép történelmét, és hogy legyen büszke népünk kiemelkedő személyiségeire. Ha ez így lenne, akkor ugyanebben a cikkben nem henceghetne a tudatlanságával eképpen: "Az MR arra készül, hogy belátható időn belül a mostaninál több adója lesz - kezdjünk el azon agyalni, kikről nevezzük el ezeket a csatornákat?"

Nos, Kerényi bácsi, sokan vagyunk a hazában, akiknek egy pillanatig sem kéne agyalnunk.

 

 

Cs. Kádár Péter

 

Társaság a Közszolgálati Rádióért